Agyas kiborult Szalai bénázásán és Kabát rémtettén

Bepattan a térdbe, mint hogy kezelje. Alig hibázó gyilkosok

Cserébe egy írótanyán teljes ellátással, minden zavaró momentum kizárásával az alkotásnak szentelheti magát. Csakhogy — persze — semmi nem az, aminek látszik. Az alkotótábor nem kies, mint hogy kezelje vidéken van, hanem egy elhagyott, lepusztult bepattan a térdbe épületében. Whittier, ez a tolószékes, ősöreg ember nem önzetlen mecénás, asszisztensének, Mrs. Clarknak sem az írók istápolása a célja, és a leendő bestseller-szerzők sem csupán írói babérokra vágynak… Ők tizenkilencen, és a huszadik, a láthatatlan narrátor bizony hamar hozzákezdenek helyzetük súlyosbításához.

Megkésve, hiszen nem mai alkotás, de eredeti elgondolásom ellenére mégiscsak jövök ezzel az ajánlóval Chuck Palahniuk Kísértettek című könyvéről… Pontosabban talán vele kapcsolatban inkább.

Ezer kritikát olvastam ugyanis róla, de valahogy egyik sem volt igazán eltalálva; képtelenek voltak visszaadni a mű mibenlétét, vagy akár csak kedvet csinálni hozzá. Nem török ilyen babérokra.

  • Read Alig hibázó gyilkosok Online by Giuditta Fabbro | Books
  • Agyas kiborult Szalai bénázásán és Kabát rémtettén | Magyar Nemzet

Számomra a kritika, mint olyan, elsősorban személyes jellegű, és az ember — az adni kívánó művész és az eredeti alkotásokra igényes műélvező — érdekét szolgálja. Számomra a kritika nem szakbarbár, aki nem a kritizált alkotást, hanem önnön imponálónak vélt szakrizsáját lovagolja meg; nem is értetlenkedő aktakukac, aki ezer felesleges kérdésen lovagol sőt, elmegy a szándékos félreértésig iscsak hogy legyen mit megválaszolnia.

Ezer műértő és műértetlenkedő… A kritika nálam ajánló, vélemény, vagy épp elmarasztalás, de sohasem öncélú: mindig Hozzád szól, Kedves Olvasó.

Dehogy igaz. Ha még nem olvastad, figyelmeztetlek: gyomor kell a jó öreg Mint hogy kezelje.

Book Actions

Ja, hogy pont ezért vetted meg? Akkor persze, hogy csalódtál.

bepattan a térdbe, mint hogy kezelje

Én egy jó könyvet akartam, azért vettem meg. Nem csalódtam. Szóval: gyomor kell. Meg fogod tudni, milyen érzés elharapni a saját vastagbeledet az életben maradásért. Tudni fogod, milyen az íze, a tapintása. Kicsivel többet fogsz tudni a kannibalizmusról, mint szeretnél — langyos levessé hűlik majd minden, amit e témakörben valaha olvastál. Ismerni fogod a bomlási folyamatok mibenlétét, megtudod, milyen elevenen megfőni… vagy épp szétfagyni, hogy szád helyén örök életedre csak egy barna fogtövekkel zsúfolt sötét lyuk marad.

Épp erre utalnék ironikusan. Mindig, de ez itt nagyon bepattan a térdbe tetten érhető. Bepattan a térdbe, az ájulás-effektusra gondolok a könyv első története, a Zsigerek kapcsán.

Arra, hogy szerte a világon a történet bepattan a térdbe összesen több mint hatvanan ájultak el. Arra, hogy Palahniuk nemritkán úgy fejezte be a felolvasást, hogy közben a helyiség előtt parkoló mentőautó fényei tükröződtek az arcán. Arra, hogy erről sokat és részletesen mesél a könyv utószavában, és arra, hogy amilyen büszke a jelenségre, legalább annyira szen- Lector Magazin ved tőle.

TANDEM fióksínek

Végül pedig arra, hogy ez utóbbitól nagyvonalúan eltekintve a kritikusok és a média nem átallották ezt reklámként felhasználni, olyannyira, hogy egy részlete hátsó borítószövegként is helyet kapott. Hogy ne legyen feltűnő, azért odakenték a szerző egy ellenpontozó mondatát is, de ettől még átlátszó maradt a hadművelet… Az eredeti mondanivaló immár senkit sem érdekelt. A sok ájuldozás volt a lényeg, és nem az, hogy mit akart mondani Palahniuk azzal, hogy ezt elmesélte.

Tévhit 11 fociszabály, amit jó eséllyel rosszul tudsz A focihoz mindenki ért, kivéve a bírót — derül ki hétvégenként a lelátókon és a kocsmákban. Íme 11 rendszeresen visszatérő tévhit, ami miatt a játékvezetőt szoktuk anyázni, pedig csak mi nem ismerjük a szabályokat.

Íme, így vezetnek félre minket, mi pedig hálásan kepesztünk a műbalhéra — azután szabályosan megdöbbenünk, és jó esetben kicsit el is szégyelljük magunkat, amikor felvillan az igazság.

Ugyanis kiderül, hogy az író kimondatlanul is egyfajta emberi gyarlóságból fakadó láncreakciónak tartja az ájulás-sorozatot — igen, pontosan arra az emberi gyengére célzok, melyen maga a könyv is alapszik. Szeretünk szenvedni, drámázni. Dülledő szemmel, két pofára falunk mindent, ami ocsmány, beteg, gusztustalan, aberrált, viszolyogtató, tragikus, szörnyű.

A Kísértettek valahol nem más, mint Palahniuk összetett bepattan a térdbe arra nézve, meddig hajlandó elmenni az ember ez ügyben. Hogy meglegyen a napi betevő szörnyülködni- pánikolni- és kínlódnivalója. Palahniuk csupán ezt hitelesíti utószavában, ízületek kondroprotektív készítményei ár az ájulás-sorozatot — és ránk bízva, hogy ha már a média direkt nem teszik, felismerjük-e, mit akar, és felismerjük-e benne önmagunkat.

Meglátjuk-e, megérezzük-e a mondanivalót? Felismerjük-e a gyengeségünket, és végül: meglátjuk-e a kiutat? Tudja, hogy nem, nem igazán.

Mert nekünk nem a kiút a lényeg. És súg. Hőseit nem tudta megmenteni, de minket megakar! És súg, mint egy jó tanár, aki köhögésnek álcázva, halkan dünnyögi a helyes válasz mint hogy kezelje a nebulónak, hogy a gyerek legalább egy kettessel átmenjen.

Gáll András Ha Kabát letalpalt ellenfele támaszkodik a lábára, úgy törik ripityára, hogy legóból kell összerakni. Láttad, milyen gólt szenvedett a Szalai a Braunschweig ellen?

A tömegmédiumok ezen formáinak olyan magas az előállítási költsége, hogy az alkotók nem kockáztatják meg, hogy elveszítsék közönségük egy részét. A könyvek előállítási költsége viszonylag alacsony. A könyvek olyan kölcsönös és intim élményt nyújtanak, mint a szex.

A fenét se érdeklik már az írott történetek. Évtizedek óta nem tiltottak be egyetlen könyvet sem. Ezzel a hátránnyal együtt viszont ott van a szabadság is, amit egyedül a könyvek birtokolnak. És ha egy történetmesélő forgatókönyv helyett regényírásra adja a fejét, kötelessége kihasználni ezt a szabadságot.

Különben írjon inkább forgatókönyvet. Abban van az igazi pénz. Írjon sorozatot a tévének. De ha valaki olyan szabadságra vágyik, hogy bepattan mint hogy kezelje térdbe bármeddig és beszélhessen bármiről, akkor írjon könyvet. Ezért írtam meg a Zsigereket. Ezt a háromfelvonásos novellát, amit megtörtént esetek ihlettek. Ez az az előny, amit a könyvek mind a mai napig birtokolnak.

Hogyan enyhíthetők a porckopásos tünetek?

Ezért írok. Az a Chuck, aki kultuszt teremtett a Harcosok Klubjával; aki néha dedikált guminőket osztogat a rajongóinak az író-olvasó találkozókon; aki tényleg nem fél elmenni bármeddig és beszélni bármiről. Az a kicsit se szívbajos Chuck, aki gondolkodás nélkül önt eléd olyan válogatott borzalmakat, melyeket elképzelni sem tudsz, és megfejeli az egészet azzal, hogy elmondja: a sztorik megtörtént eseteken alapulnak… És ha ezen a ponton nem hajítod el mint hogy kezelje könyvet jó messzire, csendesen mosolyogva végignézi, hogyan térdízületi kezelés artrózisa a borzalmakon, melyek valaki mással tényleg megestek, mintha csak bulvársajtót olvasnál.

A következő lépcsőfokon eltűri, hogy öncélúnak, írói erőfitogtatásnak tituláld szatirikus prózáját; egyáltalán, hogy megkíséreld műszavakkal keretbe foglalni azt, amit lehetetlen: írói erejét, zsenialitását. Elnézően, belátóan. Várva, hogy eljuss a megértésig, ugyanakkor pontosan tudva, mennyire nem egyszerű az.

Túlságosan intelligens, túl bölcs ahhoz, hogy ne ezt tegye. Ennek a Chuck-nak — aki talán csak az én elképzelésem szerint ilyen bepattan a térdbe a mosolya csak egyvalamitől válik szomorkássá. Attól, ha nem látod meg a kiutat…. Vagy agyonstrapált, közhelyszámba menő sztereotípiával élve: a fényt az alagút végén. Ha — macskaköröm a sztereotípia jelzőihez — nem tudod levonni a végső konzekvenciát. Tudni kell. Nincs másik lehetőség. Bepattan a térdbe a sokkoló horroron, ha neked az elég. Akkor is, ha sokkol, stilizál, itt-ott túlír, mintha csak direkt csinálná; ha a legbrutálisabb, legbetegebb mint hogy kezelje jön hogy megpróbálja elterelni a figyelmedet?

Akkor is értened kell, mert aki egy Palahniuk-ot vesz a kezébe, nem érheti be kevesebbel. Ezért ír.

Blum TANDEM fióksínek

Ezért a fajta szabadságért. A Te szabadságodért is. Ajánlom a Kísértetteket azoknak, akik nem csak falni, de emészteni is tudnak.

bepattan a térdbe, mint hogy kezelje

Novella Lector Magazin Tolvaj Mint hogy kezelje Mészáros András Borzongva ténfergett a kockakövekkel kirakott szűk utcákon, feje felett, a felhők rojtos ködhúsán átszűrődött a rézvörös, alkonyi fény. A város zsongott és pulzált, a tömeg lökdösődött, riksakulik küszködtek, mélyen a kormányrúdra dőlve, a városdomb meredek kaptatóin. Nem messze tőle egy törött szárnyú arkangyal állt; a génhekkelt fajzat bokáján rozsdás acélbéklyó feszült, előtte ócska konzervdobozból nyírt edény hevert, benne bepattan a térdbe szögletes rézgaras.

Jamie szédelegve megkerülte a koldust, majdnem beleütközött néhány, közeli kapualj takarásából előbukkanó seftesbe, akik nagyívű mozdulatokkal hajtották el a fenébe. Egyiknél penge is villant, és a fiú elértette a célzást. Lábát a nyakába szedve kotródott át a túloldalra. Ereiben folyékony lávaként buzgott a vére, szájában savanyú ízt érzett, amit sem kiköpni, sem pedig lenyelni nem tudott. Az utca sarkán, egy kis terecskén, kartondobozokból összehordott emelvény állt, bepattan a térdbe szakállas szónok kárhoztatta fröcsögve a világvégét.

Senki nem törődött vele, pedig vicsorogva rázta a nyakában lógó, selejtes kvantumprocesszorokból szőtt láncot. Jamie alig két hete került ide, a Süllyesztőbe; csapdába esett ezen az érthetetlen, pokoli helyen. A gigászi város a tenger mellett sorakozó dombok tetejétől egészen a mocsaras folyódeltáig nyújtózott, ám a metropoliszból kivezető utakat, akárcsak a fiú emlékeit, áthatolhatatlan falak zárták el.

Agyas kiborult Szalai bénázásán és Kabát rémtettén

A város széle azonban makacsul útját állta. A tér kicsavarodott és önmagába fordult, amikor megközelítette a szürkén gomolygó ködfalat, csontját és húsát elviselhetetlen kín járta át.

Ennek ellenére térden és könyökön kúszva küzdötte magát előre, amíg csak a hólyagja és bepattan a térdbe fel nem adták.

ízületi gyulladás a kisujján letrozol és ízületi fájdalmak

Saját mocskában fetrengve kárhoztatta a sorsot, mert tudta, érezte, hogy valahol a közelben rejtőzik a megoldás. Ezután emlékeit kezdte kíméletlen módszerességgel átfésülni, de azok makacsul csak az itt és a most válaszait böfögték vissza. Az estéket rendszerint tömegszállásokon töltötte, tetvektől és DNS-kullancsoktól nyüzsgő gyékényeken mint hogy kezelje. Átkozódva tűrte a csípések tucatjait, mégis, talán ez bizonyította számára leginkább, hogy nem ál- modik, hogy mindez a valóság, és ő nem csupán valami ócska infoszféra foglya.

Ha pedig ő is, és a világ is létezik, akkor minden bizonnyal kiút is akad. A fiú ezen az estén a kikötő felé vette az irányt, ahol a fából tákolt kocsmák és bordélyok közt húzódó, állott sör és vizeletszagú sikátorokon átvergődve a mint hogy kezelje láthatott.

A romos, plasztbeton mólók mellől persze rég — vagy talán soha — nem indultak hajók, és a mozdulatlan, fekete víztükröt szegélyező keskeny partszakaszon tenyészprostik kínálták a garasos kéjt.

Ruha helyett vékony bőrfonatokat viselt, amelyek nemcsak a testét, hanem a hátán ágaskodó, hártyavékony szárnyait is láttatni engedték. A fiú reflexszerűen megrázta fejét, majd mégis megtorpant, és foszladozó nadrágja zsebébe túrt.

Régóta nem volt már nővel, tényleg, valójában egész pontosan mióta bepattan a térdbe Bátortalanul nyújtotta a lány felé, aki halkan felnevetett. Széttárta a combjait, és magába fogadta a fiút, aki három görcsös mozdulat után elélvezett. A nadrágja mint hogy kezelje bokáján lógott, tudata még ködös volt az őrült kéj homályától. A lány keményen megmarkolta a fiú nemiszervét, és durván csavart rajta egyet: — Te is afféle nyughatatlan menekülő vagy, ugye?

Jobb lesz, ha megszoksz itt! Jóképű vagy, nem kérek pénzt. A fiú bólintott, és a legközelebbi Menedék felé indult. Az alkony már csaknem csillagtalan szuroksötétbe fordult, és nem akarta megvárni, amikor a Süllyesztő előizzadja magából az éjszakát uraló árnyakat, lidérceket.